Emlékezés Péteri Károlyra

Részletek

Közzétéve: 2014. március 11.

Az élethez szerencse is kell…

Rövid ideig tartó súlyos betegségben 69 évesen elhunyt Péteri Károly (1944. március 11.–2014. január 22.), akit a szaksajtóban a szerény PéKá néven ismerhettek meg. Nem búcsúzni szeretnénk tőle, bár fájdalmas számunkra eltávozása. Munkásságának ismertetésével emléket kívánunk állítani egy sokoldalúságáról ismert kollégának.

Mint a korosztályához tartozó legtöbb nyomdász, Péteri Károly is szakmunkástanulóként kezdte pályafutását. A Terv Nyomdában 1958-tól 1961-ig magasnyomó gépmester szakmunkástanulóként szabadult, a Zrínyi Nyomdával való egyesítés után magasnyomó gépmesterként dolgozott. Munkája mellett érettségi vizsgát tett, utána korrektorként folytatta tevékenységét a Zrínyi Nyomdában. Szakmai ismeretei alkalmassá tették arra, hogy a Könnyűipari Műszaki Főiskolán szaktanárként 1973-tól 1980-ig részt vegyen az oktatásban. A Révai Nyomda technológiai csoportvezetőjeként 1981 és 1988 között dolgozott. Szakmai munkáját 1989-től 1998-ig külföldön, Izraelben folytatta, ahol több nyomdában is tevékenykedett. Hazatérése után az MN Tóth Ágoston Térképészeti Intézetben, az Axel Springernél és a Prosystem Print Kft.-nél munkálkodott, majd 2000-től gyártástervező volt a Honvéd Térképészeti Intézetben, ahonnan 2005-ben vonult nyugdíjba.

A nyomdászszakma iránti elkötelezettségét igazolja, hogy a Könnyűipari Műszaki Főiskolán mélyítette szakmai tudását, és ott 1974-ben üzemmérnöki diplomát szerezett. A szakma szeretete arra ösztönözte, hogy ismereteit fejlessze. Német nyelvtudása lehetővé tette, hogy tanulmányait Lipcsében fejezhesse be. Tevékenyen részt vett a PNYME munkájában, rendezvényeken tolmácsként a német előadókat fordította magyarra. Cikkeket írt külsős munkatársként a LUPE Magazinba és a Magyar Grafikába. A Németországból hazánkba érkező gépek üzembe helyezését a német nyelvű gépkönyvek szakszerű magyarra fordításával segítette.

Családi életéről még a szoros szakmai barátok között is keveset beszélt. És mi ezt tiszteletben tartottuk. Sokrétű szakmai munkája mellett mindig különös gondot fordított a családjára. Felesége és gyermekei, két fia és lánya, valamint hét unokája nagy szeretettel vették körül.

PéKát ismerték, szerették, szakmai tudását elismerték és tiszteletben tartották. Segítőkészsége barátain kívül is elismerést szerzett. Őszintén vett részt a nyomdászközösség aktuális összejövetelein, rendezvényein, baráti találkozóin. Nem mindenki tudta róla, hogy milyen ember, ám mindenki érezte benne az emberi tartást. Nem mindenki becsülte őt értékei szerint, de mindenki szerette. Sokan nem ismerték fel, hogy szerény, vidám külseje milyen elmélyült ismeretet, tudást rejtett. Szerénysége miatt személye talán ezért nem kapott hozzá méltó elismerést.

Budapest, 2014 márciusa

Hajós Lajos