Egy új közmondásgyűjteményről

Balázsi József Attila

A sas egyedül repül – Állatos közmondások és szólások magyarul és angolul a világ minden tájáról szinonimamutatóval

Kiadó: Tinta Könyvkiadó, 2017
Formátum: A/5
Terjedelem: 270 oldal
Nyomdai munkálatok: Vareg Hungary Kft.
Ára: 2490 Ft

 

Az elmúlt évben jelent meg „A sas egyedül repül – Állatos közmondások és szólások magyarul és angolul a világ minden tájáról szinonimamutatóval” című gyűjtemény a TINTA Könyvkiadó gondozásában. Ebből az alkalomból a szótár összeállítójával, Balázsi József Attilával Kiss Gábor kiadóvezető beszélgetett.



Kiss Gábor: Miért ez a címe a kötetnek?
Balázsi József Attila: Rövid, frappáns, figyelemfelkeltő címre volt szükség. Az európai folklórban a sas a madarak királya, az erő, a hatalom jelképe, ezért számos ország címerállata. Miként Arany János írja: „Micsoda nagy sast rejt eme varju tolla:” (Toldi szerelme). Magasan szárnyal, látja, mi zajlik a földön.
K. G.: Hogyan született meg ez a gazdag gyűjtemény?
B. J. A.: Többnyire egyetlen nép vagy népcsoport közmondásait szokás egybegyűjteni és kiadni, ebben a kötetben viszont a világ 124 nyelvéből származó 2727 közmondás található.
K. G.: Hány állat szerepel a gyűjteményben, és melyek a legnépszerűbbek?
B. J. A.: Százhuszonhárom különböző állatnév van a kötetben. Az állatfajok száma ennél kevesebb, mivel ugyanazon állat nősténye, hímje, kölyke, illetve dicsérő vagy rosszalló megnevezése külön-külön szócikket kapott. Így a ló mellett megtalálható a csikó, a csődör, a gebe, a kanca és a paripa is. A sertéssel kapcsolatos közmondások pedig a disznó, koca, malac és vaddisznó címszó alatt lelhetők fel. Maga a sertés a sertés marhaféle összetételből rövidült a 17. században, ezért közmondásainkban nem fordul elő. Összetett szavaink jórészt a disznó elő- vagy utótagot tartalmazzák: nincs sem vadsertés, sem sertéshólyag, sem sertéspásztor, és kapatos szomszédunkat sem hívjuk képletesen részeg sertésnek. A kötetben közölt közmondások öt leggyakoribb állata – a kutya (284), a ló (230), a hal (119), a szamár (117) és a farkas (92) – teszi ki az anyag több mint 30 százalékát.


K. G.: Melyek a legfurcsább közmondások a szótárban?
B. J. A.: Aki csak édes anyanyelvét beszéli, annak azok tűnhetnek szokatlannak, amelyek a miénktől gyökeresen eltérő hagyományokat tükröznek. Ezekhez rövid magyarázatot is fűztem. Például: A bárányok kiváltsága, hogy térdelve szopjanak kínai közmondás azt jelenti, hogy miként a kisbárány is tisztelettudóan letérdel, hogy hozzájusson az éltető anyatejhez, úgy az ember gyermekének is tisztelnie kell szüleit, meg kell hajolnia akaratuk előtt.
K. G.: Mondjon néhány olyan közmondást, amely sok nyelvben megvan!
B. J. A.: Ezek alkotják a közmondások zömét. Sajnos, a világ a mai ismeretünk szerinti több mint hétezer nyelvének közmondáskincse még nincs feldolgozva. Történtek próbálkozások az európai közmondások összehasonlítására, s ebben úttörő szerepet vállalt Paczolay Gyula, aki földrészünk 106 leggyakoribb közmondását rendezte impozáns kötetbe, az egyes ázsiai nyelvekben meglévő párhuzamaikat is közölve. Lássunk egy példát: a magyar Ha ló nincs, a szamár is jó megfelelője sok nyelvben ismert, de mindenhol más állattal fejezik ki: Ha nincs hal a folyóban, értékes a garnélarák is (kínai), A völgyben, ahol nincs tigris, a nyúl az úr (koreai).
K. G.: A szótárban van jó néhány olyan közmondás, amely igen sértő a lányokra, hölgyekre nézve. Például: Könnyebb száz bolhát őrizni, mint egy fiatal lányt. Nem kellett volna ezeket kihagyni?
B. J. A.: Nem hinném. Számos közmondás éppen az emberi gyarlóságot ostorozza. Vannak egyébként a férfiak hibáira utaló közmondások is, például föltehetően sok tapasztalatot összegez a következő amerikai közmondás: Aki megrúgja a kutyáját, verni fogja a feleségét.
K. G.: Az iskolában tanulunk a közmondásokról. A nyelvész mit nevez közmondásnak, szólásnak?
B. J. A.: A magyar nyelvészeti (frazeológiai) szakirodalomban közmondásnak (latinul proverbiumnak) azt az önálló mondatban megfogalmazott kijelentést nevezzük, amely népi bölcsességet fejez ki tömör, gyakran rímes formában, s amelyet egy nagyobb közösség ismer, mint például Aki másnak vermet ás, maga esik bele. A szólás viszont nem mondatformájú, gyakran egyetlen szóval kifejezhető. Itt is megfigyelhető a párhuzamos szerkesztésmód vagy a rím: Majd ha fagy, hó lesz nagy. A néprajzosok a proverbiumokhoz számítják a szólásokat is, talán azért, mert a korábbi gyűjteményekben együtt adták ki őket. Az itt említett definíció azonban nem vonatkozik az írásbeliséggel nem rendelkező népek közmondásaira: ott jelentősebb a közmondások használata és szerepe a társadalomban. Például a nigériai csumburungok jogi gyakorlatában egy közmondás is felhasználható döntő érvként a bíróságon.
K. G.: Mikoriak a legfontosabb magyar közmondásgyűjtemények? És melyek a legrégebbi közmondásszótáraink?
B. J. A.: Sumer agyagtáblákra már négyezer éve jegyeztek föl közmondásokat. A legkorábbi kínai frazeológiai szótár első századi szerző műve. Nálunk aránylag későn, 1598-ban jelent meg az első ilyen jellegű kiadvány, a Baranyai Decsi János összeállította Ötezer görög–latin–magyar szólás gyűjteménye; ő Rotterdami Erasmus 1574-ben Bázelben kiadott szólásgyűjteménye alapján készítette el az első magyar nyelvű közmondás- és szólástárat. Kis-Viczay Péter munkája 1713-ban látott napvilágot, ezt követte a 19. században Baróti Szabó Dávid, Dugonics András, Kresznerics Ferenc, Ballagi Mór, Erdélyi János, Palkó Péter, Almásy János, Sirisaka Andor és Margalits Ede munkája. Nem mindenkié hozzáférhető, Pálóczi Horváth Ádámé kéziratban maradt. Legátfogóbb gyűjteményünket O. Nagy Gábor állította össze (1966). A legújabbak szerkesztői főként a ma is gyakran hallható közmondásokat meg szólásokat rostálták egybe: Forgács Tamás (2003) irodalmi és sajtónyelvi példákkal illusztrálja használatukat, Litovkina Anna (2005) európai rokonságukat is megemlíti, Bárdosi Vilmos (2015) pedig kialakulásuk történetébe is bevezet.
K. G.: Hogyan születnek a közmondások?
B. J. A.: Úgy, ahogyan a népmesék és a találós kérdések. Nem a nép, hanem egyetlen személy ajkán: egyvalaki megfogalmazza, kimondja, s ha ez másoknak is megtetszik, ismételgetni kezdik: először a családban, majd a faluban, a városban, s idővel nagyobb területen vagy az egész országban is elterjedhet. Persze ehhez hosszú évtizedek, esetleg évszázadok szükségesek. Napjaink számos közmondása, szólása már olvasható ókori nyelveken. Hammurápi akkád nyelvű törvénykönyve (i. e. 18. század) leszögezi: „Ha egy ember tönkretette egy hozzá hasonló [helyzetű] ember látását, tegyék tönkre az ő látását is.” Mi ezt tömörebben, szemet szemért formában használjuk.
K. G.: Ma is keletkeznek közmondások és szólások?
B. J. A.: Természetesen. Híres személyiségek mondásai, a szállóigék gyakran válnak közmondássá, mivel az idő múltával a forrás gyakran feledésbe merül. Ismert slágerek szövegéből is származnak új szólások, például az LGT együttesnek köszönhető a mindenki másképp csinálja (1977); a némafilmek korszaka után egyre több filmbéli kifejezés lesz közmondásossá (az élet nem habos torta, 1969).
K. G.: Hogyan látja, régen több közmondást használtak az emberek?
B. J. A.: Mondanivalónk szabatos megfogalmazását a gondosan megválasztott szavak mellett a kifejezések, szólások, hasonlatok és közmondások teszik lehetővé. A tömegkommunikációs eszközök éjjel-nappal ontják az információt, s gyakran használnak közmondásokat és közmondás-parafrázisokat. Némely napi- és hetilapok különösen szellemes címekkel örvendeztetik meg olvasóikat.
K. G.: Ön hol szerette meg a közmondásokat?
B. J. A.: Már első osztályos koromtól faltam a könyveket. Olvasmányaimban, főleg a távoli népek életét bemutató regényekben és útleírásokban hamar felfigyeltem a közmondásokra meg a szólásokra, s igyekeztem a házi feladatokban, fogalmazásokban is használni őket. Rendszeresítettem egy külön füzetet, amelybe a nekem különösen tetsző kifejezéseket kiírogattam. Melléjük kerültek a Ludas Matyi szatirikus hetilap szójátékot tartalmazó viccei: ezeket vagy kimásoltam, vagy a rajzzal együtt kivágtam és beragasztottam.
K. G.: Úgy tudom, Ön világszerte több helyen tanított magyart. Nehéz volt a tipikus magyar közmondásokat megtanítania?
B. J. A.: A közmondások ugyanúgy tanítandók és taníthatók, mint bármely lexikai egység: szó vagy kifejezés. Ám ezen a téren jóval könnyebb a tanár dolga, mert míg a magyar és külföldi szavak között nincs egyezés, két távoli, nem rokon nyelvben a közmondás alapját képező metafora megegyezhet. Az egyes szavakat a külföldi diák az égvilágon semmihez nem tudja kapcsolni, viszont a közmondásokban gyakran azonos szemléletmód nyilvánul meg. Pekingi kollégáink kétkötetes magyar tankönyve 100 közmondást tartalmaz, s közülük 48-nak van szó szerinti kínai megfelelője, mint például Aki nem dolgozik, ne is egyék; Borban az igazság; Sok kicsi sokra megy.
K. G.: Most min dolgozik?
B. J. A.: Elisabeth Piirainen német kolleginámmal 301 adatközlő segítségével nemzetközi vállalkozás keretében vizsgáljuk a világszerte elterjedt idiómákat, mint például a rövidebbet húzza; úgy érzi magát, mint hal a vízben; egy test, egy lélek és ilyeneket. Az eddigi két kötetben 470 idióma részletes feltérképezése olvasható 78 európai és 19 Európán kívüli nyelv(járás) adatai alapján. Nemrég fogtunk bele a harmadik kötet munkálataiba. Emellett egyidejűleg több kisebb témával is foglalkozom. Mostanában a kínaiból kölcsönzött elveszti az arcát kifejezéssel bíbelődöm, emellett igyekszem megírni az Európai Frazeológiai Társaság tavalyi konferenciáján elhangzott előadásom bővített változatát. És „az ember egy ház” metafora ürügyén itt olyasféle kifejezésekről esik szó, mint akkora a szája, mint a bécsi kapu; „becsukom szememnek ablakát” (Vas István), baj van az emeleten és hasonlók.
K. G.: Nekem nagyon tetszik a Sas egyedül repül közmondásgyűjtemény. Kérem, mondjon néhány szóláshasonlatot, amellyel megdicsérhetem.
B. J. A.: Ez igazán kedves kérés és egyúttal utalás a TINTA Könyvkiadónál 2017 őszén megjelent másik munkámra, a Hasonlatszótárra. Szívesen mondok néhány példát.
A kötettel kapcsolatban használhatjuk a következő hasonlatokat: 1. a szerkesztő és a téma kapcsolatára: ismeri, mint a csizmája szárát; 2. a szerkesztés folyamatára: alakul, mint a parancsolat; könnyű, mint a kétszerkettő; 3. a szerkesztő: (munka közben) dolgozik, mint a güzü; éles a szeme, mint a sólyomé; úgy fog az esze, mint a beretva; virraszt, mint a bagoly; (munkája végeztével) büszkélkedik, mint a kakas a szemétdombon; örül, mint majom a nyakkendőnek; 4. a kötet: mindenről [azaz mindenre] jó, mint a szalonnafelső; 5. a kiadó igazgatója (a kötet elkészültekor): boldog, mintha az angyalát látná.

Kiss Gábor

 

 

Kiegészítő információk